Két hete történt velem, a 45-ik születésnapomon ez a dolog. Reggel, amikor felébredtem, nagy várakozással mentem az ebédlőbe, gondolván, hogy a felésegem nagy örömmel, tárt karokkal fog fogadni és mondja, hogy "boldog születésnapot kedves férjem" és valami szép ajándékot fog átadni.
Viszont, szinte azt sem mondta, hogy "jó reggelt", semmit sem emlitett arról, hogy születésnapom van ma. No, gondoltam magamban: ezt a nőt érdemlem meg.... A gyerekek, gondoltam, biztosan fognak emlékezni, de jottek reggelizni és nem szóltak egy árva szót sem erről.
Elindultam és elégge elkeseredve, bosszankodva értem az irodába. Amint beléptem, a titkárnőm boldogan így szólt hozzám:
- Jó reggelt igazgató úr, boldog születésnapot kívánok.
Végre jobban kezdtem érezni magam, valaki mégis emlékezett, hogy ma van a születésnapom. Dolgoztam eglsz délelőtt, egész az ebédidőig, amikor a titkárnőm belépett és így szólt:
- Tudja kedves igazgató úr, a mai nap olyan szép és ma van a születésnapja is, hát ebédelhetnénk együtt, csak mi ketten!
Szenzációs, mondtam én, ez volt a legjobb dolog amit ma hallottam, hát menjünk. Egy szép étterembe mentünk, rezervált asztal mellé ültünk és nagyon jól telt el az idő, közben ittunk két Martinit is. Amikor mentünk vissza az irodába, a titkérnőm így szólt hozzám:
- Ma olyan szépen töltöttük el a napot, sokat beszélgettünk, semmi értelme visszamenni az irodába, inkább gyerünk fel az én lakásomra, mit szól ehhez?
Nem sokat gondolkodtam és mondtam neki:
- Jó, menjünk fel és még iszunk egy-két drinket erre a napra.
Iszogattunk, beszélgettünk, rágyújtottam egy cigarettára, amikor ő így szólt:
- Ha nem volna kellemetlen, egy pillanatra egyedül hagynám, szeretnék egy könnyebb ruhát felvenni, mit szólna hozzá?"
Természetesen, mondtam, menjen nyugodtan, majd várom! Úgy tíz perc múlva kinyitódott az ajtó és a titkárnőm megjelent egy nagy tortával a kezében, követte a feleségem és a két gyermekem, mind énekelték: "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK!!!"
Én meg ott ültem a fotelban, semmi sem volt rajtam, csak a két zoknim.....
