1956. október 23.
Egy dátum, egy nap, amit ránk örökül hagytak. Örökül, hogy tudjuk, gyönyörű nemzetből származunk. Hogy tudjuk, a magyarok összetartanak, és kiállnak országukért, szabadságukért, gyermekeikért. A gyermekeikért, vagyis értünk. Emlékezzünk hát úgy rájuk, ahogyan azt megérdemlik, büszkeséggel teli szívvel, és hatalmas szeretettel!
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (részlet)
Piros a vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
- tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét
s fogadalmat: te kicsi ország
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.
Márai Sándor: Mennyből az angyal menj sietve (részlet)
Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
