Hamis vágyak...

hamis vágyak,
meg nem vetett ágyak,
álmaink mik lágyak, szállnak,
sötét árnyak várnak,
emlékeim mint gyöngyöző sebek fájnak,
akár zord szemek a bájnak,
mik kívülről látnak, elfeledett tárgyak,
melyek valaha emberekként jártak,
fagyos, kietlen tájjá váltak,
magányos faként állnak,
szemlélik azon fákat,
kik rájuk várnak,
tárják karukat egy összeomlott várnak,
bár meztelen karjaik fáznak,
szebb jövőt látnak a  bátrak,
s a reményen bosszú állnak,
mint zülött alak a bárnak,
ajtóján nem érzik súlyát e kárnak,
puska golyói tárnak,
széthullanak mint a várak, 
miket régen láttak,
s e remegő lábak össze csuklanak akár a gyárak,
de mégis a leggyengébb sátrak is ellenállnak,
a legpusztítóbb villámnak,
ha mellettünk állnak kikre igazán számítanának