Amy Richardson; Stafford, Virginia:

Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiáit, és ámokfutásba kezd. Mikor nagynehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászoltam: Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő fennhangon: Ha nem engedsz el most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét! Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, még a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel... Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...

Magyar tévések kimentek Moszkvába forgatni egy hétre, és egy elég jó hotelben szálltak meg. Első nap, semmi dolguk nem lévén, végig itták a bár itallapját többször is, oda-vissza. Mikor este elég illuminált állapotban visszamantek a szobájukba, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy keressenek lehallgatót, mert biztos van. Elkezdtek keresni, egyszercsak az egyik megszólalt, hogy a szőnyeg alatt lesz, mert ott valami dudorodik. Feltekerték a szőnyeget, és egy bazi nagy anyacsavart találtak. Kicsavarták, az alattuk levő szobában meg leszakadt a csillár.

Kocsma, nyár, nagy társaság, hosszú asztalok. Megy a beszélgetés mikor az egyik fickó fingik egy jól hallhatót. Zavarában elkezd izegni-mozogni az egyébként igen nyekergős padon, mintha a pad adta volna ki a hangot, mikor a vele szembe ülő sajnálkozó hangon megjegyzi:

- Ugye milyen más hangja van...